Stverteczky András pénzügyi vezető az Electro-Coord csapatnának egyik legrégibb tagja, így a kezdetektől látta a hazai lámpahulladék gyűjtés rendszerének felépítését. Megkértük, meséljen nekünk arról, milyen feladatokkal jár ennek a hálózatnak a működtetése.

Valóban a kezdetektől itt dolgozol?

Igen, elsőként érkeztem, még 2005-ben, így részt vehettem a cég működésének kialakításában. Ez duplán érdekes feladat volt, mert egyrészt egy új céget kellett felépíteni, másrészt mi voltunk akkor az első elektromos és elektronikai berendezések hulladékáramára létrejövő koordináló szervezet – ma közvetítőnek hívjuk.

Nehéz feladat egy országos hulladékgyűjtő szervezet pénzügyeit kézben tartani?

2012-ig az Electro-Coord minden elektromos és elektronikai berendezés kategóriában végzett hulladékgazdálkodási feladatokat. Ma a világítástechnikai berendezések hulladékaival foglalkozunk. Mivel egy cégben gyakorlatilag minden üzleti folyamat leképeződik a pénzügyek szintjén is, pénzügyi vezetőként valamennyire át kell látnom minden folyamatot. Már csak azért is, mert végső soron a pénzügy, valahol utolsó láncszemként nagy mértékben felelős a jogszabályoknak való megfelelésért.

A nehéz, vagy különleges és változatos, mondhatni jó és szép a munkámban, hogy a koordináló tevékenység, amit egyébként ma a magyar jogszabály közvetítő tevékenységnek hív, egy igen sajátos tevékenység. Már a folyamat első lépéseként, amikor szakszerűen mondva a felhasználó véglegesen lemond egy berendezés tulajdonjogáról, tehát kidobja, leadja, megszabadul mondjuk a törött lámpatesttől, akkor, bár a lámpatest néhai gyártójától már nagyon messze vagyunk, a jogszabály mégis az új termék gyártójának szabja feladatul  a szakszerű begyűjtést és kezelést. Az első alapvető, és mégis talán a legbonyolultabb kérdés, hogy akkor kié is most ez a leadott lámpatest. Ilyen, és ehhez hasonló kérdések miatt, tulajdonképpen igen egyedi a közvetítő szervezetek által végzett tevékenység. Sokat kellett közösen gondolkodnunk a „hogyanokon”, sok értelmező állásfoglalást kellett kérnünk a hatóságoktól.

Az Electro-Coord egy nonprofit szervezet. Milyen források biztosítják a lámpahulladékok országos gyűjtését?

Mivel nem csak hogy nonprofit szervezet vagyunk, hanem a jogszabály rendelkezése szerint közhasznú státuszú nonprofit kft, így a nyilvánosság igen széles körű. A beszámolóink megtalálhatók a honalapunkon.

A kiterjesztett gyártói felelősség magában foglalja a termék életciklusának végére maradó ártalmatlanítási feladatokat is. Az Electro-Coord Magyarország, mint közvetítő szervezet a minket létrehozó, ill. hozzánk csatlakozott gyártók és importőrök nevében jár el a hulladék gyűjtés és kezelés tekintetében. A tevékenységünket teljes mértékben a gyártók és importőrök fizetik.

Mióta dolgozol a világítástechnikai ágazatban? Megvolt ehhez a műszaki érdeklődésed is?

Én gépészmérnökként végeztem még a BME-n, majd áthallgattam a Duna másik oldalára a Közgázra, bár a mérnök-közgazda diplomámat már a Corvinus adta ki. A világítástechnika egy műszaki beállítottságú embernek szerintem mindig is érdekes.

A világítástechnika ágazat rögtön az első évben, 2005 nyarán indult az Electro-Coordban. Természetesen a kapcsolódó kommunikációba is belefolytam, így valamennyire már akkor megismertem a világítástechnikai partnereinket is. A másik oldalon, mivel én készítem a cégben a hatósági adatszolgáltatásokat, így a kezdetektől van rálátásom a világítástechnikai hulladék kezelésére, ill. ennek adataira is.

Láttalak már gimnazistáknak előadni, hallottalak már rádióban. Pénzügyesként is belemerül az ember a környezetvédelmi szakmai munkába?

Én úgy kerültem az Electro-Coordba hogy, volt egy közös környezetvédelmi témánk az akkori ügyvezetővel, aki az Electroluxtól jött. Karlsruhéban, az ottani műszaki egyetemre jártam a kilencvenes évek elején, ahol a környezetvédelem és annak oktatása az egyik központi kérdés volt. Sok információt gyűjtöttem akkor a témában, és amikor hazajöttem, a Műegyetemen egy fakultatív választható környezetvédelmi tárgy keretében készítettem egy TDK dolgozatot, melynek fő témája a környezetvédelmi nevelés volt. Az egyetem oktatói később bevontak egy projektbe, ahol a feladatom az volt, hogy vizsgáljam meg, hogy hogyan lehetne egy országos hűtőgép gyűjtő és kezelő rendszert létrehozni, mi kell ehhez, mennyibe kerülne, és hogyan lehetne az eladott hűtőgépek árába beépíteni ezeket a költségeket. Ennek a munkának a kapcsán ismerkedtem meg Tóth Zoltánnal, aki aztán felvett tizenegy évvel később az Electro-Coord-ba.

Nem kérdés, hogy a lámpahulladékra magánemberként is odafigyelsz. Milyen területeken figyelsz még különösen oda a környezettudatos életmódra?

Gyermekeink Waldorf-iskolába járnak, így magunk is a nagy Waldorf-közösségnek az aktív tagjai vagyunk. Ebben a közösségben talán több tudatos, környezettudatos ember jön össze az általánosnál, így a közösség erejénél fogva intenzívebben tudunk ilyen témákkal is foglalkozni. A Waldorf-iskolarendszerben talán általánosságban jobban érvényesül a környezettudatos nevelés is. Egy mottója ennek a nevelésnek, hogy az embernek újra, most már tudatos módon összhangba kell kerülnie a természettel. Régen meg volt ez az összhang, hisz az ember sokkal inkább a természetben élt, mint ma a városokban, de ez az összhang nem annyira volt tudatos, mint inkább veleszületett, természetes, magától értetődő.

Én nem gondolom, hogy egy az egyben vissza kell térni a régi természet közeli életmódra, hanem a mai keretek között tudatosan kell keresni azokat a működési formákat, melyek összhangban vannak a természeti törvényekkel. Ahogy mondani szokták, a természetben élni, nem a természetből.

Burgmann Nóra