A lámpahulladékok speciális kezelése egy apró szelete az elektromos és elektronikai hulladékok körének. Érdemes jobban megismerni ezt a nagy halmazt, ezért felkerestük Tóth Zoltánt, az elektronikai berendezések szakértőjét, hogy segítsen a műszaki termékek piacán környezettudatosabbá válnunk.

Milyen ütemben ontjuk háztartásainkból az elektromos és elektronikai hulladékot?

A legutóbbi nemzetközi felmérés szerint 2016-ban a Földön 44,7 millió tonna elektronikai hulladék keletkezett, ez megfelel 4.500 Eiffel torony nagyságú mennyiségnek. Lakosokra lebontva ez 6,1 kg/lakos/év e-hulladékot jelent. Ebben a hatalmas hulladékmennyiségben 55 milliárd Euro értékű nyersanyag van felhalmozva. Ennek ellenére csak a teljes mennyiség 20 %-át gyűjtjük vissza átlagosan, ez a szám Európában több mint 35 %.

Miért lenne fontos visszajuttatni ezeket az anyagokat a gyártókhoz?

Azt gondolom, hogy mindenki tudja valamilyen szinten, de legalább hallott arról, hogy a Föld nyersanyagkészletei bizonyos anyagok esetében vészesen fogynak. Az elektronikai berendezések gyártásánál nagy mennyiségben használnak fel ezekből az anyagokból, ezért nem nehéz belátni, hogy ha mi minden évben egyre nagyobb mennyiségben gyártjuk, vásároljuk és dobjuk ki ezeket az eszközöket, akkor ezt a folyamatot felgyorsítjuk.

Egy mobiltelefonban a Mengyelejev féle periódusos rendszer elemeinek felét megtaláljuk. A mobiltelefonok, eszközök átlagos életciklusa az erkölcsi avulásuk miatt 16-22 hónap, emiatt évente 435.000 tonna telefont selejtezünk ki, melynek az értéke anyagáron számolva 9,4 milliárd Euro.

Ha csak a legismertebb értékálló fémmel számolunk, 35-40 telefonból ki tudnánk vonni kb. 1 gr. aranyat.

Aki valóban fontosnak tartja azt, hogy a jövő generációinak is legyen esélye hasonló technikai szinten élni, odafigyel és nem dob ki olyan használt elektronikai eszközt, amely ilyen nagy mennyiségben tartalmaz újrafelhasználható másodlagos nyersanyagokat. Ezeket át kell adni olyan hulladékgyűjtőnek, aki garantálja az anyagok visszanyerését. A legjobb és legegyszerűbb megoldás, ha a vásárlás helyére visszük vissza, ugyanis a kereskedőknek kötelességük visszavenni a használt termékeket.

Mi a jellemző magatartás a háztartásoknál?

A háztartásokban keletkezett elektronikai hulladékok – vagy nevezzük egyszerűen használaton kívüli eszközöknek – megítélése nagyon sok mindentől függ.

• Akik nem tudják tárolni, a legrövidebb úton eltüntetik, még akkor is, ha tudják, hogy ezzel szabályt szegnek: bedobják a kukába, kiteszik az utcára, a hulladékgyűjtő pontok mellé, erdőszélre.
• Van, aki valamilyen ellenszolgáltatásért bárkinek odaadja, nem érdekli, hogy később mi fog történni a hulladékkal.
• Nagyon sokan megpróbálják leadni a hulladékudvarokban. Reméljük, hogy ennek a csoportnak a száma a jövőben nőni fog.
• Aki lecseréli a régi berendezését, élhet a lehetőséggel, hogy visszaadja a régit a kereskedőnek, jó tudni, hogy ezt házhozszállításkor is kérheti az ember.
• Természetesen nagyon sok használaton kívüli eszköz kallódik a lakásokban, garázsokban, hétvégi házakban. Érdemes mindenkinek egy kis leltárt készítenie és eldönteni, hogy az a berendezés hol hasznosabb: a fiókban - ahol visszatartja a termeléshez szükséges nyersanyagot, helyette új anyagokat kell bányászni, előállítani - vagy felismeri saját felelősségét és visszaadja a termelési körforgásba.

Elég sokat beszélünk a körkörös gazdaságról, de nagyon keveset teszünk érte. Véleményem szerint szinte mindenki hozzájárulhat a folyamathoz. Gondoljunk arra, hogy ha nem dobnánk ki évente több millió tonna nyersanyagot, hanem megpróbálnánk azt a használaton kívüli eszközeinkből visszanyerni, ezzel sok munkahelyet tudnánk teremteni, és le tudnánk lassítani a nyersanyagkészletünk fölösleges elpocsékolását.

Hogyan küzdhetünk magánemberként a gyorsan avuló műszaki termékek ellen?

Be kell látnunk, hogy az elektronikai iparban iszonyatos gyorsan zajlanak a fejlesztések, a technikai megoldásokat már nem is követjük, örülünk, hogy ha az általuk nyújtott szolgáltatások megismerjük, megértjük. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a fejlesztések nem a valós vásárlói igényeket követik, hanem azokat generálják. Számomra megmagyarázhatatlannak tűnik, hogy emberek ezrei ülnek éjjel a számítógépük előtt, vagy tartják kezükben a telefonjukat és arra várnak, hogy egy új, általuk még sosem látott kütyüt megrendelhessenek, amit a gyártó az éjszaka folyamán piacra fog dobni.

Én gyerekkoromban még detektoros, fülhallgatós rádiókat építettem, és még ma is emlékszem arra a boldog pillanatra, amikor először szólalt meg a Kossuth rádió. Azóta már az ötödik generációs számítógépeknél járunk, és a közeljövőben már kapcsolatba kerülhetünk a mesterséges intelligenciával.

Ennél a fejlődési sebességnél egyre fontosabb, hogy megismerjük a saját igényünket, vessük össze a környezetért érzett felelősségünkkel és próbáljuk meghatározni azokat az elektromos, elektronikai eszközöket, melyeket hatékonyan tudunk használni, és melyekre valóban szükségünk van.

A döntéseink előtt érdeklődjünk a termék várható élettartamáról, energiafogyasztásáról, vegyük figyelembe a hasznosságát, javíthatóságát, az újrahasználat vagy újrahasznosítás lehetőségét.

Aki ilyen mélységben ismeri az elektromos és elektronikai termékek és hulladékok témakörét, biztos magánemberként is különösen odafigyel a környezet védelmére. Hogyan jelennek meg otthonában, szabadidejében ezek a felelős, környezettudatos értékek?

Természetesen én is megpróbálom a döntéseimnél ezeket a szempontokat maximálisan figyelembe venni. Mobil telefont 2017-ben cseréltem, az előző finn márkát 2000-2017 között 17 évig használtam. Mi a fűtéshez nem használunk gázt, hanem geotermikus energiával fűtünk, a meleg vizet napkollektorokkal állítjuk elő, a villamos energia szükségletünk nagy részét napelemekkel biztosítjuk.

Van egy kertünk, ahol primőröket, zöldségféléket, szőlőt és gyümölcsöt termelünk, így próbálunk minél jobban visszakerülni a természethez. A hobbim a Balatonhoz kötődik, itt hajózom – szigorúan káros anyag kibocsátásmentes – elektromos hajóval, és ha van időm, horgászom, ugyanis a friss sült keszegeknek nem tudunk ellenállni.

Burgmann Nóra