Országos lámpahulladékgyűjtő szervezetként az Electro-Coord Magyarország valódi értékként tekint a világítástechnikai hulladékokra. Mégis meglepő volt számunkra is rátalálni egy olyan gyűjtőre, akinek érdeklődése középpontjában hosszú évek óta a régi közvilágítási lámpatestek állnak.

Szerettük volna közelebbről megismerni Mazsu Istvánt, ezért megkértük, meséljen a Heti ECM sorozat olvasóinak erről a különleges hobbiról.

Milyen esemény indította el a gyűjteményt?

Nos, engem már óvodás koromban érdekelt a villamosság, közvilágítási lámpák és szabadvezeték hálózatok. Már abban az időben eldöntöttem, hogy villanyszerelő leszek. Volt kedvenc közvilágítási lámpatestem is, ami az utcánkon világított.

Amikor tanultam a szakmát, elhatároztam, hogy szerzek egy olyan lámpatestet, ami az utcánkon felállítottak közül a kedvencem. Először csak annak egy nagyobb, 250W-os változatát tudtam beszerezni a helyi MÉH telepről 2007. február 02-án. A második lámpatest viszont már valóban a kedvencem volt. Ahhoz szintén a helyi MÉH telepről sikerült hozzájutnom 2007 decemberében.

A két kincs tulajdonosaként határoztam el, hogy gyűjteni fogom ezeket a régi közvilágítási lámpatesteket. Túl sok típust akkor még nem ismertem, így rákerestem az interneten ezekre a lámpákra. Találtam egy fórumot, ahol már több típust is meg ismerhettem.

Hogyan bővül a kollekció?

A gyűjtemény az elején a MÉH telepről bővült. Utána elkezdtem felkutatni villanyszerelőket, és a segítségükkel jutottam újabb darabokhoz. Aztán a gyakorlati helyről is kaptam párat. Ma már öreg áramszolgáltatókat keresek fel, hogy tovább bővüljön a gyűjtemény.

Segít az is, hogy elég sok villanyszerelő ismer és automatikusan szólnak, ha lámpát bontanak. A lámpákon kívül már ipari villamos berendezéseket és elosztó szekrényeket is gyűjtök.

Általában nincs nagyon konkrét elhatározásom, hogy mit szeretnék be szerezni. Bár vannak olyan kiszemelt, üzemen kívüli lámpatestek, amikből esetleg már van a gyűjteményemben, de mégis jól jönnének.

Listám még nincs a hiányzó darabokról. Bár tudnék mesélni, hogy mi nincs még. J

Vannak LEG-ek a gyűjteményben?

Vannak bizony. A legrégebb a 60-as évekbeli tányéros falu lámpa (a normál izzós). A legértékesebbnek inkább eszmei értéke van, mint minden régi lámpatestnek. A legszebbnek azt tartom, amelyik nagyban tükrözi a régi szocializmus jelképét, dizájnját. Van egy pár ritka lámpatest is a gyűjteményemben. A legkedvencebb lámpatípusból viszont hét darab is van.

Mi a személyes tapasztalata, hogyan állnak az emberek egy ilyen különleges hobbihoz?

Sokan vannak, akik segítenek. Főleg szakmabeliek. Az olyan magánemberek, akik nem értenek a lámpatestekhez, azok már kevésbé segítőkészek. Majdnem hogy elhajtanak…

Mi a terve a gyűjteménnyel?

Egyelőre az a terv, hogy a saját udvaromon ki lesz alakítva egy szabadvezeték hálózat villanyoszlopokkal, régi lámpákkal. Illetve egy retró utcarészlet van tervben kandeláberekkel, régi játszótérrel, beton asztallal paddal, régi TITÁSZ földkábeles elosztószekrényekkel.

A nem felszerelt lámpáknak pedig lenne kialakítva egy bemutató épület leírásokkal, képekkel arról, hogyan alkalmazták a közvilágításon.

Nem csak a hobbija, a szakmája is kapcsolódik a lámpákhoz. A villanyszerelők munkájuk során nagy mennyiségben kezelnek világítástechnikai hulladékot. A fénycső és egyéb lámpa csere során mi a gyakorlat? Hova kerülnek ezek a berendezések?

Én össze szoktam gyűjteni ezeket, és Debrecenben, a Daniella Villamossági Kis- és Nagykereskedésben szoktam le adni a gyűjtőbe. Bár nálam nem sok fényforrás ment még ki. :)

Sok sikert kívánunk a gyűjtemény bővítéséhez! Ha elkészül a bemutatóhely, mi is hírt adunk róla.

Az olvasók addig is követhetik a gyűjtemény bővülését a Facebookon. Mutatunk néhány fotót a gyűjteményről Pinterest oldalunkon is:

Istvánnal a Ladány TV is készített interjút:

Burgmann Nóra