Az elektromos világítás megjelenése
A gázlámpák uralmát az 1800-as évek kezdetén, az ipari forradalom időszakában az elektromosság megjelenése, majd ennek az új technikának a világításban való alkalmazása szakította meg.
Ha az elektromos világítás története kerül szóba, szinte mindenki Thomas Alva Edisonra, és találmányára, a szénszálas izzólámpára gondol. Azonban sok szorgalmas tudós és rengeteg találmány vezetett ahhoz, hogy 1879-ben Edison izzólámpája 13,5 órán keresztül világítson.
Az első jelentős eredmény Humphry Davy angol fizikus és kémikus nevéhez fűződik, aki először 1802-ben elektromos áram segítségével felizzított egy vékony platinaszálat, majd 1809-ben elkészítette az első szénelektródos ívlámpát. Bár ez a lámpa nem volt tartós, és gyenge fényt adott, mégis ez az eredmény a korszerű világítás kezdete.
Az ívlámpa fejlődésében többen is jelentős szerepet vállaltak:
- 1848-ban Léon Foucault és Jules Duboscq szénrudas ívlámpát készített, amelyben a szénrúd nem égett le olyan hamar, így már már képes volt megszakításmentes ívfényt szolgáltatni.
- Az ívlámpát eleinte közvilágításra alkalmazták. 1862-ben Angliában üzembe helyezték az első olyan világítótornyot, 1877-ben pedig már Párizs sugárútjain is ívlámpák világítottak. Ez a technológia két órán keresztül biztosított fényt, és kb. 400 gyertya fényerejét adta.
Robert Grove brit fizikus 1840-ben olyan vákuum-izzólámpát készített, amelyben izzótestként platinaspirál világított.
Warren de la Rue nevéhez fűződik a tekercselt platinaszálas, vákuumbúrába zárt lámpa elkészítése 1840-ben, amelyben az izzószálat elektromos árammal hevítette. Mivel a platina drága alapanyag, a találmánya nem terjedt el.
A következő évben Frederick de Moleyns hasonló megoldást szabadalmaztatott, platina izzószálas, vákuumos izzót készített.
Majd folyamatosan jöttek az újabb és újabb eredmények: izzólámpát készített Joseph Wilson Swan, Jean Eugène Robert-Houdin, Heinrich Goebel, Alekszandr Nyikolajevics Lodygin, Henry Woodward és Mathew Evans.
Utóbbi két feltaláló szabadalmát vásárolta meg Thomas Alva Edison, majd pár év kísérletezés után, 1879-ben a nagyközönség is megismerhette a szénszálas izzólámpát, amelyben az izzószálat egy izzítással elszenesített bambuszrost adta. Az üvegbúrában vákuum uralkodott, hogy védje az izzószálat az oxidációtól. A bambuszrost izzítás után kezdett el világítani.
Ez a bambuszból készített izzószál akár 1200 üzemórát is üzemelt. Mivel pár száz voltos feszültséggel is működött, ez a technika már a háztartásokban is elterjedhetett.
Jövő heti cikkünkben megismerheted azokat a magyar tudósokat, akik fontos szerepet játszottak a világítás fejlődésében.
