A gázlámpák forradalma
Amikor hazánkban megjelentek az első utcai olajlámpák, a skót Archibald Cochrane 1781-ben már a szén száraz desztillációjával előállított gáz eljárására szerzett szabadalmat. Ez hozta el a világítástechnika számára a gázzal való világítás lehetőségét. Hamarosan megjelent az első gázpalack, amely akár egy egész ház fényét is biztosította, majd az első gyárakban üzembe helyezték a gázlámpákat.
A következő században a vegyipar gyorsan fejlődött, így a kőszén magas hőmérsékleten történő száraz lepárlásával, az úgynevezett krakkolási eljárással aránylag olcsón lehetett előállítani magas metán tartalmú krakk-gázokat. Ezeket a fűtés mellett világításra is lehetett használni.
Miután Fredric Albert Winsor felfedezte, hogy a gázvezetéken bárhová eljuttatható, 1807-ben a londoni Pall Mall déli oldalán kigyulladtak az utcai gázközvilágítás első fényei.
A nagyobb városok határában ezután sorra megjelentek a gázzal a várost vezetékeken ellátó „gázgyárak”, ahol az utcai világításhoz szükséges olcsó gázt állították elő.
Az első pesti gázgyár 1856-ban épült meg, és még ebben az évben szenteste kigyulladtak az első utcai gázlámpák a Kerepesi (mai Rákóczi) úton. Jó ideig az olajlámpás és gázlámpás közvilágítás együtt működött, mivel a gázlámpa használata csak ott volt gazdaságos, ahol már volt kiépített gázcsőrendszer.
A lámpagyújtogatók munkája a gázlámpák elterjedésével is megmaradt, de ezek meggyújtása már nem volt olyan veszélyes, mint az olajlámpáké.
Források:
Dr. Siklós Kata: Legyen világosság! Avagy a feltalálók szerepe a világítástechnika fejlődésében
