A világítás kezdete
A mai okos megoldásokkal már szinte elég csak arra gondolnunk, hogy szeretnénk több fényt, és máris működésbe lépnek az előre programozott vagy távvezérelt modern fényforrások. De hogyan kezdődött a világítás története?
A régészeti kutatások szerint az ősember a tűzgyújtás technikájának a fejlődésével kb. 80 ezer éve alkalmazza a tüzet kettős funkcióval: ekkor már a meleg és a világosság is biztosított volt számára.
Az első világítóeszköz a fokla volt, ami kezdetben a szabad tűzhelyekből kivett égő gally, majd később jól égő fából készített fapálca volt. Tulajdonképpen ez az első hordozható fényforrás, amivel már ott lehetett fényt teremteni, ahol szükség volt rá. Ahogy őseink a tüzet lakóhelyük kivilágítására használták, azt tapasztalták, hogy az égő fa által termelt füst és korom túlságosan szennyezi a környezetet, és a láng túl sok hőt termel. Zárt térben pedig veszélyes is volt mesterséges fényként nyílt tüzet használni.
A több fény, hosszabb működés érdekében őseink folyamatosan fejlesztették fényforrásaikat: megjelentek a fáklyák. Ezeket már úgy készítették, hogy éghető folyadékkal (olajjal, zsírral) átitatott anyagot tekertek a faágra, és ezt gyújtották meg. Ezzel növelték a fáklya élettartamát, fényerejét, változtatni lehetett a láng színét. Később szurok, viasz alkalmazásával tovább növelték a világítási időtartamot.
A világító eszközök következő generációit a mécsesek jelentették. A történelmi források szerint már Kr. e. 2700-ban is használták Egyiptomban, az olajlámpásról a Bibliában is olvashatunk.
Általában agyagból készítették a világítótestet, amibe olajat öntöttek, és valamilyen textíliából (kender, gyapjú, len) szőtt, vagy sodort anyagból kanócot mártottak bele, amit meggyújtottak. Ez az egyszerű szerkezet gyorsan terjedt a különböző népcsoportok között. A használt olaj mindig a helyi adottságoktól függött: lehetett halolaj, nyers kőolaj, vagy növényi magvakból sajtolt olaj is.
Az ókori görögöknél is a mécses volt a fő világító eszköz, itt már díszes bronz mécsestartókat készítettek, és a tartókban az olajat pótolni is lehetett.
Bár a mécses a fáklyához viszonyítva jóval gyengébb fényforrás, mégis sok előny segítette az elterjedését: kevésbé szennyezi a környezetet, hosszabb az élettartama, nem melegíti feleslegesen a környezetét és biztonságosan közel lehet vinni a megvilágítandó felülethez.
Források:
Dr. Siklós Kata: Legyen világosság! Avagy a feltalálók szerepe a világítástechnika fejlődésében
