ReCity – Kulcs az élhető városhoz

Az Electro-Coord aktív tájékoztató és szemléletformáló tevékenységének sikerében nagy szerepe van a zöld médiának. A környezetvédelemmel kiemelten foglalkozó írott és nyomtatott sajtó segítségével jutnak el üzeneteink a lakossághoz.

A ReCity Magazin évek óta beszámol a szervezet munkájáról, akcióiról. Most mi szeretnénk egy kicsit jobban megismerni ezt az online médiát. Ebben Doró Viktória, a magazin főszerkesztője van a segítségünkre.

dv_ingreen.jpg

„ReCity – Kulcs az élhető városhoz” – Miért a városi élet került a magazin fókuszába?

Földünk népességének több mint a fele már városokban él, és az előrejelzések szerint 2050-re elérhetjük a 70%-ot is. Épp ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ezek az egyre népesebb metropoliszok milyen helyek lesznek: mennyire lesz jó élni bennük?
Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy nincs elég helyünk arra, hogy a nulláról új ökovárosokat építsünk fel, ezért a meglévő településeinkből kell kihoznunk a maximumot. Mire gondolok? Például hatékony hulladékgazdálkodási rendszerre, könnyen elérhető hulladékudvarokra, még több szemléletformálási és újrahasználati központra, környezetbarát közlekedési módok előnyben részesítésére, épületeink energiahatékonyságának növelésére (pl. szigeteléssel), a zöldépítés megoldásainak alkalmazására, helyi, szezonális élelmiszerek biztosítására (ideális esetben csomagolásmentes boltokban, termelői piacokon), a zöldfelületek (ami alatt nemcsak parkokat, útmenti fás sávokat értek, hanem zöldtetőket és zöldfalakat is) növelésére.
A város egy komplex rendszer, aminek nem lehet egyes elemeit toldozgatni-foltozgatni, hanem egységes egészként kell kezelni. A klímaváltozást nem tekinthetjük többé egy minket, magyarokat nem érintő, távoli problémának. A jövő városainak ezért meg kell tanulniuk alkalmazkodni az új kihívásokhoz. Véleményem szerint ennek egyik első lépése az Európai Unió által preferált, célként kitűzött körforgásos gazdaságra való mielőbbi átállás.

Újságíróként már évek óta követed és továbbítod az olvasóknak a hazai környezetvédelmi híreket, eseményeket. Te hogyan látod, többet foglalkozunk ma a zöld problémákkal?

Egyértelműen többet foglalkozunk velük! Nemcsak a sajtóban, hanem munkatársi, baráti beszélgetéseknél is egyre többször téma a környezet védelme. Ez egyrészt az internet, azon belül is a közösségi média térnyerésének tudható be, hiszen az információ pillanatok alatt juthat el a világ bármely pontjára és mi is azonnal reagálhatunk. Akár egy megosztással, egy petíció aláírásával vagy adománnyal. A szaporodó környezeti kihívások eredményei, mint amilyenek az aszály miatti pusztító erdőtüzek voltak idén nyáron, vagy a rekordalacsony Duna-vízállás mind arra világítanak rá, hogy a probléma valós, és nem húzhatjuk tovább az időt: cselekednünk kell.
A tudományos élet szereplői régóta kongatják a vészharangot, most – legalábbis én úgy érzem – kezd összeérni a két terület: a lakosság is egyre nyitottabb, olvasottabb, keresik a megoldásokat, azt, hogy miként tudnak egyénileg is felelősséget vállalni. Épp ezért nagyon fontos a média szerepe, hogy e két szegmenst közelebb tudja hozni egymáshoz, hogy lefordítsa a laikusok nyelvére a szakmai eredményeket, kutatásokat. Természetesen nem akarom elodázni a gazdasági és a politikai élet szereplőinek felelősségét sem. Én e területeken érzek még hiányosságot. Sok az égbe kiáltott szó, kevés a konkrétum. Reméljük, ez hamarosan változni fog, mert összefogás nélkül nem fog menni a Párizsi Egyezmény céljának elérése.

A városi életet megfigyelve szerinted mely területeken van a legnagyobb probléma, legtöbb megoldásra váró kérdés?

Ahogy fentebb említettem, a város egy komplex rendszer, amit nem érdemes szektorokra bontani, mivel ezek egymással szorosan összefüggnek. Ha valami jó (egy fejlesztés, új megoldás bevezetése), az kihat egy vagy több területre és ugyanez igaz fordítva is.
Sokáig azt vallottuk, hogy a ReCity Magazin célcsoportja azoknak az embereknek a köre, akik már szelektíven gyűjtik a hulladékot, de szeretnének „feljebb” lépni, más területen is környezettudatossá válni. Aztán rá kellett jönnünk, hogy a lakosság fejében a szelektív hulladékgyűjtés egyet jelent azzal, hogy „teszek valami jót a környezetemért”. És nagyon sokaknál sajnos ki is merül ennyiben. Mostanra viszont eljutottunk oda, hogy még ezt a belépő szintet sem tudja megfelelően biztosítani a hulladékgazdálkodási rendszerünk. Akadozik a hulladék begyűjtése, rossz állapotúak a céljárművek, nincs elég munkavállaló, a közszolgáltatók nem kapják meg időben a munkájukért járó díjat és bizony, a hulladékgazdálkodás integrációjáért felelős állami szervezet képtelen a helyzetet megnyugtató módon kezelni. Jelen pillanatban ezen a területen látom a legnagyobb, legösszetettebb – megoldásra váró – problémát.

Az Electro-Coord kommunikációjának a célja, hogy a lakosság többet tudjon a szelektíven gyűjthető hulladékokról, köztük a lámpahulladékról, és odafigyeljen ezek kezelésére. Szerinted mi kell ahhoz, hogy az emberek észrevegyék és használják a kihelyezett szelektív gyűjtőket, és felkeressék a hulladékgyűjtő pontokat?

Egyrészt rendkívül fontosnak tartom az oktatást, az óvodai, iskolai környezeti nevelői munkát. Másrészt nem elhanyagolható a család, baráti kör szerepe sem, az a példa, amit otthon látunk. Harmadrészt pedig a média is egy fontos csatorna, amelyen keresztül hatékonyan el lehet érni az embereket. Persze, a felgyorsult, digitalizálódott világban nehéz megtalálni azt a kommunikációs felületet és módszert, amely a leginkább célravezető. Tudjuk, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak (különösen igaz ez a fiatalabb generációra). Képek, rövid üzenetek, videók azok, amelyekkel meg lehet őket szólítani. Nagyon jónak tartom azokat a kampányokat, amelyek példát mutatnak, az adott cselekvés követésére sarkallnak. Szerettem az Electro-Coord legutóbbi fotópályázatát is, mert korosztálytól függetlenül sikerült beindítani több mint 200 ember kreativitását, egy olyan téma – mesterséges és természetes fények – kapcsán, amiről mindenkinek van tapasztalata. Innen pedig már csak egy lépés „átvinni” azt az üzenetet, hogy ne dobjuk ki a kiégett fénycsövet, egyéb lámpahulladékot a kommunális hulladékgyűjtőbe, hanem adjuk le egy gyűjtőponton. Aki egyszer részt vesz egy ilyen pályázaton, az egészen biztos, hogy nyitottabbá válik eziránt is!

Burgmann Nóra