Az Electro-Coord lámpahulladékról szóló tájékoztató kampányában már többször elhangzott, hogy a szemléletformálás első céljaként jó lenne elérni, hogy a lakosság éppen annyit tudjon a lámpahulladékról, mint a használt elemek kezeléséről. Ha megkérdezünk valakit, hogy milyen veszélyes hulladékokat gyűjt otthon elkülönítve, a válaszok nagy részében első helyen a használt elemek állnak. Ezért megkértük a RE’LEM Nonprofit Kft. ügyvezetőjét, Cserépy Zoltánt, hogy mutassa be, hogyan működik hazánkban az elem hulladék visszagyűjtés és hasznosítás.

Hogyan és mikor indult a szervezet munkája?

2005. augusztus 22-én lépett hatályba a területet érintő jogszabály, és a RE’LEM aznap – természetesen több hónapnyi előkészület után – teljes szolgáltatási körrel indította működését. A társaságot három akkor nagy elemforgalmazó alapította: az Energizer Magyarország, a Gillette Hungary Kft. és a Varta Hungária Kft. A magyar szabályozás, hasonlóan más EU tagállamokéhoz, a gyártói felelősség elvén alapul, tehát a termékeket az országban elsőként forgalomba hozó társaság felelős a hulladékok gyűjtéséért, hasznosításáért és ennek finanszírozásáért.

Alapítóink környezettudatos vállalkozások voltak már akkoriban is, ezért hosszú távra terveztünk, tudatában voltunk, hogy a kezdeti alacsony gyűjtési célokat hamarosan nehezen teljesíthetők követik majd, ezért kezdetektől fogva két területre fókuszáltuk erőfeszítéseinket: a gyűjtőrendszer építésére és a lakossági tájékoztatásra.

Biztos vagyok benne, hogy az olvasó is tud a közvetlen közelében legalább egy elemgyűjtő edényről. Hogyan sikerült ilyen nagy hálózatot létrehozni? Milyen utat jár be az elemhulladék, miután bedobjuk a gyűjtőbe?

A gyűjtőhálózat kiépítésénél az volt a célunk, hogy minden magyar polgártársunk, aki reggel felkel, és munkába indul, találkozzon a nap során jártában-keltében legalább egy elemgyűjtő edénnyel. Azt gondolom, igen közel járunk e cél eléréséhez.

Ma, 13 év után 32 ezernél több helyen, az ország minden településén rendelkezünk gyűjtőedényekkel. Az elemeket, és kisakkumulátorokat (szerszámgép, mobiltelefon stb.) a lakosság térítésmentesen helyezheti el a gyűjtőkben. Ha az edény megtelt, a hely üzemeltetője kéri a hulladék elszállítását, amely először válogatóüzembe kerül, majd ezt követően a kémiai rendszernek megfelelő hasznosító üzemben válik a hulladékból ismét nyersanyag.

A kötelező gyűjtési arány 2005-ben 7% volt, ma 45% és várhatóan tovább fog emelkedni.

A folyamat költséges: ellentétben az ólomakkumulátorokkal, az elemek és hordozható akkumulátorok gyűjtése és hasznosítása pénzügyileg veszteséges, ezért szükséges, hogy a kötelezettek, a RE’LEM-mel szerződött partnerek a folyamatot hulladékkezelési díjak megfizetésével finanszírozzák.

Honnan érkezik a legtöbb hulladék? Kik a fő gyűjtők?

Természetesen a legtöbb hulladék a termékek forgalmazási helynek megfelelő súlyponton, Budapesten keletkezik. A legjobban teljesítő gyűjtőhelyek egyfelől a hipermarketek, ahol a legtöbb vásárló fordul meg, másfelől az iskolák, ahol az iskolai félévekhez kötődő gyűjtőversenyekkel ösztönözzük a diákok közreműködését már 2005 novemberétől kezdődően.

Pontosan milyen termékeket dobhatunk a gyűjtőedénybe?

A gyűjtőkben mindenféle elem és kisakkumulátor elhelyezhető, fizikai határt a bedobónyílás mérete képez. De ha valaki nagyobb akkumulátort kíván egy gyűjtőhelyen leadni, annak sincs akadálya, a személyzet azokat is átveszi.

Burgmann Nóra