Tegnap sajtótájékoztatóval egybekötött eredményhirdetéssel zárult a Világítástechnikai Társaság „Világíts rá!” című pályázata. A lakossági szemléletformáló projektben a pályázóknak arra kellett felhívniuk a figyelmet, hogy a működésképtelen lámpák és lámpatestek ne a kukába, hanem szelektív gyűjtés során a hulladékhasznosítóba kerüljenek. A pályaművek bemutatása, értékelése és a díjak átadása után kérdeztük a pályázattal kapcsolatos élményeiről Straub Dezső Jászai Mari-díjas színművészt, a zsűri elnökét.

Gyakran kap ehhez a szemléletformáló projekthez hasonló felkéréseket?

Igazából elég gyakran, hála istennek, mert ez azt jelenti, hogy az embert szeretik és elfogadják. Ez egy jó érzés. Általában, ha zsűrizni kérnek, akkor pl. mint a horgászat nagykövetét a halászléfőző versenyen, vagy egy laskafesztiválra hívnak. Most épp részt veszek egy kezdeményezésben, az „Ej mi a kő! tyúkanyó” fesztivál keretében 150-en szavaljuk el a verset. Vannak egészen fura dolgok is, pl. voltam már Miskolcon a Kocsonyafesztiválon főbéka is. Sok feladat kapcsolódik a szabadidőhöz, mulatozáshoz, de szívesen részt veszek alapítványok munkájában is. Tegnap épp a mozgássérülteknél voltam segíteni. Tényleg sokféle feladatra felkérnek.

Ez a zsűrizés nagyon érdekes volt, ilyet még nem csináltam. Mivel a cég újpesti kötődésű, és én is kötődöm ide, továbbá a barátok meghatározzák az ember életét, és a projektben segítő Somorai László nekem nagyon jó barátom, természetes volt, hogy a kezdeményezés mellé állok.

Volt-e az Ön számára is újdonság, amit most hallott először az elektronikai, világítástechnikai hulladékokkal kapcsolatban?

Őszintén szólva már korábban is láttam ezeket a gyűjtőedényeket, de nem tudatosodott bennem. Pedig ezek a dolgok nagyon fontosak. Minél többször meg kell jelenni ezeknek az információknak. Reklámmal is gyakran foglalkozom, így tudom, hogy a reklámoknál is van a „bűvös hetes” szabály. Vagyis legalább hétszer kell látnunk valamit, hogy az bennünk maradjon. Éppen ezért a lámpahulladékok szelektív gyűjtését is minél jobban kell népszerűsíteni.

Én nagyon sok cégnek írtam szlogent, adtam nevet, bár ez nem olyan köztudott rólam, de csinálom ezt is, és nagyon szeretem. Már eszembe is jutott egy új ötlet, amit gyorsan meg is osztok a szervezőkkel, hátha tudok ezzel is segíteni. Mert egy jó ötlet rengeteget számít.

Voltak kedvencei a pályázatok között?

Nagyon nehéz volt a zsűri helyzete. Talán először a videókat emelném ki, ahol néhány alkotásban olyan technikai profizmust és olyan, azt kell mondjam színészi játékot láthatunk, ami döbbenet.

A verseknél sem volt könnyű a feladat megírni egy ú.n. alkalmazott verset. Március 15-én Kiskőrösön kezdtem a napot, a Petőfi szülőházban. Ugye ő is írt ilyen típusú verset pl. az Alföldről. Alkalmazni valamit, tehát nem csak költeni bele a világba, hanem behelyezni a képességeket egy téma mögé, ami nem is annyira költői, az nagyon nehéz dolog. És ezek a fiatalok gyönyörűen megoldották ezt a feladatot.

A rajzokat nem is merem mondani, mert én pocsékul rajzolok. Nekem csoda, ha valaki egy kört le tud rajzolni. Nagyon klassz dolog tudni, hogy ilyen sok tehetséges fiatal van.

Igyekszünk mi is a lehető legtöbbet megmutatni ezekből az alkotásokból.

És amennyit csak lehet, jutalmazni is kell. Mert már az, hogy foglalkozik a kérdéssel, óriási dolog, és akkor valakinek az agyába már belehelyeztük a témát. És csak a fiatalokra lehet számítani. Amikor én megyek a kocsival és rágógumizom, majd ki akarom dobni a rágógumit, akkor többen csapnak egyszerre a kezemre, a fiatalabbak. Elveszik és berakják egy zacskóba. Igazuk, van, mert ezek szokások. És a szokásokat átállítani a legnehezebb. A dohányzás is egy ilyen szokás, éppen azt kell helyettesíteni egy másikkal.

Ha tudjuk helyettesíteni a rossz hulladék-elszórási szokásainkat azzal, hogy megfelelő helyre vigyük azokat, egy idő után az embernek igénye támad rá. És az már igazán nagy dolog.

Olyan ez, mint egy cég pozícionálása. Ha az ember rendesen belerakja a fejekbe, nagyon komoly hasznot hajt. Egy ilyen projekt nagyon nagy segítség ebben a folyamatban – a fiatalokon keresztül megtalálni a nagypapát.

Köszönöm a beszélgetést!

Burgmann Nóra