Magyar tudósok a világítás fejlődésében
Mint minden iparág, a világítástechnika fejlődése is sok magyar feltalálóval büszkélkedhet.
A tűz gyújtásának ma is használatos leggyakoribb módja, a gyufa Irinyi János nevéhez kapcsolódik. Ő szabadalmaztatta 1836-ban ezt a zajtalan és robbanásmentes megoldást.
Az 1800-as évek végén megjelenő szénszálas izzólámpák rövid élettartamának javításán dolgoztak az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. mérnökei, Dr. Just Sándor és Hanaman Ferenc. A szénszálnál tartósabb, magas olvadáspontú fém izzószálat kerestek. Az ozmium és tantál kísérleteket követően a volfrámot találták megfelelőnek. 1904-ben Budapesten szabadalmaztatták a volfrám izzószál gyártási eljárását, amely fényesebben és hosszabb ideig világított. Ez volt a Tungsram márkanéven világszerte ismertté vált termék őse.
Millner Tivadar és Túry Pál nevéhez fűződik az 1927-ben kifejlesztett nagykristályos volfrám gyártási
technológia, amely durvább kristályszerkezetének köszönhetően kiküszöbölte a törékenységet, és alakíthatóvá tette az izzószálakat.
Röviddel ezután Bródy Imre a gázok hővezető képességét és az izzó felület hőleadását vizsgálva arra jutott, hogy hatékonyabb fényforrást tud előállítani, ha az izzó buráját kriptongázzal tölti fel. 1930-ban jegyezték be a kriptonlámpa szabadalmát, és 1936-ban a Budapesti Ipari Vásáron be is mutatták a találmányt. Az égő jellegzetes gombaformáját Bródy munkatársával, Theisz Emillel dolgozta ki. Ez a forma csökkentette a búra méretét, és ennek köszönhetően sokkal kevesebb kriptont kellett felhasználni.
Kövesd híreinket itt a blogon és Facebook oldalunkon a fénykeltés régi és új módszereiről! Kommentáld posztjainkat és oszd meg velünk és olvasóinkkal a véleményed!
