Célunk a fenntarthatóság

A világítástechnikai ipar elkötelezte magát a fenntarthatóbb működés, valamint az energiatakarékos és környezetkímélő világítási megoldások mellett.

Szepesi György kérdezte a jövőbeli célokról Pilter Zoltánt, a Tungsram Csoport termékszabályozási ügyekért felelős vezetőjét.

zoltan-pilter-portrait.png

Magyarországon 2019-ben már 65%-os minimális hulladék begyűjtési kötelezettséget kell teljesíteniük a lámpagyártóknak. Ön szerint elérhető ez a rendkívül magas begyűjtési cél?

Természetesen a magasabb célok mindig új kihívásokat is jelentenek, de tudatos tervezéssel és alapos rákészüléssel jók az esélyeink. Ha a számokat nézzük, 2017-ben 56% volt a begyűjtési arány, ami nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy 100 db eladott lámpából 56 db-ot visszagyűjtöttünk. 2018-ban a begyűjtési cél 60%, így 2019-re elérhetővé válik a 65%-os cél megvalósítása is. Ehhez persze további akciókra van szükség. Az elkövetkező év ill. évek operatív céljai közül ki kell emelnem a gyűjtőpontok számának további növelését, még több vállalkozást, üzemet, raktárt, ipari létesítményt és lakossági gyűjtőpontot kívánunk bevonni a tervszerű hulladék-elszállításba.

A gyártókat milyen mértékig lehet még terhelni a hulladékok kezelésével?

Én úgy érzem, hogy ez a határ valahol a 65% körül van. Az Európai Uniós szakértők is próbálták kiszámítani, hogy mekkora begyűjtési célt állítsanak az elektromos és elektronikai termékek gyártói elé. Bár az Európai Unió tagállamai között lényeges különbségek lehetnek az adottságok és képességek tekintetében, ők is arra a megállapításra jutottak, hogy a 65% feletti célérték belátható időn belül nem reális elvárás.

Fontos megjegyezni, hogy ez a célkitűzés tagállami szinten, az uniós irányelvnek megfelelően, a tárgyévet megelőző három évben piacra vitt éves mennyiségek átlagát veszi alapul (tonnában). Ha tehát a piacra vitel aránya emelkedik, akkor a százalékban kifejezett célkitűzés változatlansága mellett is növekvő tömegű hulladékot kell begyűjteni.

Összehasonlításban, a világítástechnikai ipar termékeinek hulladékai sokkal kisebb arányban tartalmaznak értékes alapanyagokat, mint a háztartási kis- és nagygépek. A nagy fémtartalmú berendezések hulladékait a felhasználók szinte automatikusan eljuttatják a fémhulladék begyűjtőkhöz és a feldolgozókhoz, így ezen termékek hulladékai szervezett közreműködés nélkül is bekerülnek a hulladékhasznosítás rendszerébe. A lámpák anyagának összetétele 90%-ban üveg, mely relatíve alacsony értékénél fogva kevésbé vonzó a hulladék tulajdonosának, sokszor nem fedezi a gyűjtés és újrahasznosítás költségeit sem.

A gyártók álláspontja szerint a szelektív hulladékgyűjtés elsősorban az önkormányzatok, azaz a közösség feladata: míg pl. a jegyzők nem rendelték el a négy alaphulladék szerinti szelektív hulladékgyűjtést és nem biztosítottak ehhez megfelelő infrastruktúrát, addig nem is került sor a szelektív hulladékgyűjtés széleskörű elterjedésére sem. Fontos tehát, hogyan legyen elegendő számú hulladékudvar, ahol a 4 alaphulladékon túl keletkező mindennapos hulladékokat, mint pl. az elemeket, a sütő olajat, a festékes dobozt, a lejárt szavatosságú gyógyszert, vegyszermaradékokat és a kiégett izzókat is le lehet adni. Mindenképpen kell az intézményi háttér és az infrastruktúra fejlesztése annak érdekében, hogy az előirányzott 65%-os begyűjtési értéket a jövőben majd meghaladhassuk.  Ez közös feladat, a 65% fölötti kötelezettség még a kereskedő cégek eddiginél is szorosabb bevonásával sem tűnik vállalhatónak, hiszen jogos félelmük, hogy az üzletük mellé még külön kis hulladékraktárt kellene, hogy telepítsenek és üzemeltessenek.

Nem gondoltak-e esetleg arra, hogy a lakosság és egyéb felhasználókat anyagilag is érdekeltté tegyék a hulladék visszahozatalában, pl. betétdíjas rendszert működtessenek?

Több országban próbálkoztak már meg azzal, hogy az elektromos és elektronikai berendezések értékesítésekor betétdíjat építettek be az árba. Az elektromos és elektronikai berendezések élettartama nagyon hosszú, pl. a lámpák átlagos élettartama 6 év, a LED-eké 12 év, ilyen hosszú időtávokra már lehetetlen egy hatékony nyilvántartási és adminisztrációs rendszer működtetése. Azokban az országokban, ahol ilyen megoldással kísérleteztek már mindenütt felhagytak vele.

A hagyományos izzólámpákat már kitiltották az üzletek polcairól. Milyen további lámpatípusok kivezetése várható még a jövőben?

A vonatkozó uniós szabályozásnak megfelelően a következő lépésben - 2018. szeptember 1-től - a klasszikus halogén lámpákat vezetik ki az EU piacáról, az energiatakarékos kompakt fénycsöveket és valószínűleg néhány egyenes fénycső típust, elsősorban a higany tartalmuk miatt 2020-tól vagy az azt követő néhány évben vezetik ki. A vonatkozó jogszabályt legkésőbb 5 éven belül az EU automatikusan felülvizsgálja és a tapasztalatoknak, és az aktuális helyzetnek megfelelően módosítja, kiegészíti.

A Tungsramnál komplett földrészek tartoznak Önhöz, már ami a szabályozási ügyeket illeti. Hogyan győzi ezt a sokrétű és sok utazással járó munkát?

Elsősorban mint minden jó munkához, ehhez is kell egy jó csapat, egy erős háttér. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy tapasztalt és nagy tudású kollégákkal dolgozhatok együtt akik segítenek rendszerezni, feldolgozni a számos csatornán át befolyó információkat. Meggyőződésem, hogy egy ekkora területet, figyelembe véve a termékeinket érintő komplex szabályozások számának robbanásszerű szaporodását, nem lehet egy embernek átlátni. A cégen belül minden funkciónak, szervezeti egységnek szerepe és felelőssége van abban, hogy közös erővel megfelelünk a jogszabályi kihívásoknak.

Ami az utazást illeti, idővel meg lehet szokni, de persze ehhez egy olyan elfogadó és megértő családi háttér is kell amilyen nekem van. Egyébként a fárasztó oldalt leszámítva az utazások mindig remek lehetőséget nyújtanak új emberek, szokások és elvárások megismerésére. Ez a feladatkör természeténél fogva remek lehetőséget nyúlt a folyamatos tanulásra, szakmai fejlődésre. Enélkül nem is lehetnék most itt.

Korábban említette, hogy nagyon fontos a közösségi összefogás a közös cél érdekében. Ön milyen személyes példát tudna mondani a környezetéből amivel hozzájárul ehhez a kollektív teljesítményhez?

Nagyon jó kérdés, örülök, hogy megkérdezte. Valójában azt gondolom az igazi környezettudatos életmód és magatartás a gyermekkorban fejleszthető a legkönnyebben. Ezért kis családomban én is komolyan veszem a szelektív hulladékgyűjtést. Mindennek meg van a helye, a különböző műanyag, papír, fém, üveg, stb. hulladékoknak, illetve természetesen a tönkrement elektronikus elektronikai eszközöknek és elemeknek/akkumulátoroknak. Ezeket már a legkisebb (6 éves) gyermekem is tudja és ösztönösen követi. Így később is igénye lesz rá, hogy ha felnőttként saját háztartást vezet majd hasonlóképpen odafigyeljen a környezetére.